Az ismert terveknek megfelelően eljött az idő a 22 nm-es gyártástechnológiával készülő új CPU-k térhódításának. A megelőző tesztekből már tudjuk mire számítsunk: alacsonyabb fogyasztásra és kisebb-nagyobb mértékű sebességnövekedésre.

A gyártástechnológia váltásoknál az Intel nem szeretne két vasat tartani a tűzbe, ezért a processzoron a lehető legszükségesebb módosításokat eszközöli, inkább biztosra megy. Ennek ellenére voltak már bakik, most a processzor melegedésétől hangos a sajtó. Az Intel gyorsan reagált is és a válasza érthető: a kisebb területű, de ugyanolyan teljesítményű lapka azért melegedik jobban, mert a kis felület miatt nehezebb a keletkezett - azonos mennyiségű hő - leadása.

Az extra Celsius fokok azoknak fájnak majd csupán, akik tuningolni szeretnék a processzoraikat, számukra ajánlott út a vízhűtés lehet. Az irodai és általános célú felhasználások során e melegedés nem jelent semmi hátrányt, emiatt ne főjön a fejünk.

Az Ivy Bridge újítása a térbe "kilépő" 3D tranzisztor, ami inkább a szakma érdeklődését váltotta ki, mind sem a felhasználókét, akik a teljesítményre és a fogyasztásra figyelnek oda, azt értik. Pedig a kis tranzisztorok felelősek ezért is, no, de mindegy.

Nekik üzenjük, hogy a számítási teljesítmény - noha egyes mérések és felhasználási területek esetén vannak kilengések - átlagosan 5-10 százalékkal magasabb a hasonló frekvenciájú Sandy Bridge modelleknél. A hármas sorozatú Core i processzorok körülbelül 5-10 százalékkal kevesebb energiával is beérik elődeiknél. E kettősség a legjobb ár-teljesítmény mutatójú Intel processzorokká teszi őket.

A sebességben a legnagyobb ugrást és egyben a legnagyobb átalakítást az integrált grafikai processzor jelenti. Az új, teljesen megújult grafikus processzor a HD 4000 sorozat harminc százalék körüli összteljesítmény növekedést érhet el a HD 3000-hez képest. Az áttervezésre a korábbi, hatodik generációs GPU-val kapcsolatos visszajelzések és a DirectX 11 elvárásai miatt volt szükség.

Szerencsére a korszerűbb GPU sokkal jobb lett elődjénél és már támogatja a többmonitoros megjelenítést is, pontosan hármat egyszerre, ami szintén hátrány volt a versenytársak megoldásaihoz képest főként a laptopok esetében. A grafikus kép megjelenítésén új, modernebb eljárásokkal igyekezett javítani az Intel, sajnos a konkurenciától még így is lemaradt egy kicsit, de asztali gépnél vigasz, hogy a külön grafikus kártya sok esetben megspórolható.

Érdekes újítás, bár még szoftveresen nem teljes körben támogatott a Supervisory Mode Execute Protection technológia, ami a futtatott szoftvereket 4 különféle védelmi körbe sorolja és ennek megfelelően engedi őket hozzáférni a rendszer erőforrásaihoz. A SEMP nem megkerülhető, így a rosszat akaró programkódok egyszerűen leállnak ahelyett, hogy bármilyen módosítást tudnának tenni.

Az Ivy Bridge-hez az Intel 7-es Panther Point chip készlete dukál, ami az USB 3.0 natív támogatását és a PCI-E 3.0 szabványt hozza el fő újdonságokként. Azonban a kettes generációs Core i processzorok is belemennek az új Maho Bay (7-es chipset) alaplapokba és az új hármasok is használhatóak az újabb kiadású, korábbi lapokkal (6-os chipset), így teljes lehet a boldogság. Most egy processzor csere nem jár azonnali alaplap cserével, a gépfejlesztés lépésenként mehet előre.

A Panther Point sokféle "kiszerelésben" készül, így a rendszerünk munkája alapján kellene alaplapot választani, bár szerintem hamarosan letisztul a kép pár jól bevált modellre. Az új processzor beszerzéseknél - tekintettel a jelenlegi hardver környezetre - érdemesebb az Ivy Bridge mellett letenni a voksot, azonban csak az újdonságok miatt most nem éri meg platformot váltani.